slideshow 1

90 év: Prof. dr. Göőz Lajos tanár urat köszöntötték

2018. szeptember 17-én kollégái, tanártársai, az egyetem vezetői, hallgatói és barátai köszöntötték a 90. éves Prof. dr. Göőz Lajos tanár urat, a Nyíregyházi Egyetem, illetve Főiskola főiskolai tanárát, emeritus professzorát.

 

Elsőként Vassné dr. Figula Erika az egyetem rektora, majd prof. dr. Balogh Árpád rektor emeritus, a Nyíregyházi Főiskola korábbi rektora, ezt követően prof. dr. Csorba Péter egyetemi tanár, a Magyar Földrajzi Társaság elnöke köszöntötte és emlékezett vissza közös munkásságukra, egyúttal átadta az ünnepeltnek a Magyar Földrajzi Társaság örökös tagja elismerést is.

Prof. dr. Frisnyák Sándor egyetemi tanár idézte fel Göőz Lajos földrajzi munkásságát, majd Dr. Dobány Zoltán főiskolai docens: Pillanatképek Göőz Lajos életéből címmel idézte fel közös szakmai munkájukat, emlékeiket, tanár-diák kapcsolatok legemlékezetesebb pillanatait, saját fotókkal színesített bemutatójában. Prof. dr. Hanusz Árpád egyetemi tanár, korábbi tanszékvezető betegsége miatt személyesen ne lehetett jelen, az ünnepeltről írt Göőz Lajos és a földrajzi környezet paralleljei című tanulmányát a most megjelent Földrajztudományi Közlemények legújabb száma tartalmazza, csakúgy, mint a 90. éves szakemberhez írott további, elhangzott írásokat is. A kiadványt Dr. habil. Kókai Sándor, a Turizmus és Földrajztudományi Intézet intézetigazgatója mutatta be majd köszöntötte a születésnapját ünneplő professzort.

 

Prof. dr. Göőz Lajos professor emeritus szakmai munkásságát Prof. dr. Frisnyák Sándor egyetemi tanár, korábbi tanszékvezető visszaemlékezésének szövegével, tanulmányával idézzük fel.

 

 


Göőz Lajos nyíregyházi évei (A 90 éves tudós köszöntése)

Az ünnepi konferencián elhangzott köszöntés szöveges változata

 

 

Dr. habil Göőz Lajos professzor gazdag életművéről, a magyar felsőoktatásban és a tudományos életben elfoglalt helyéről és szerepéről az elmúlt évtizedekben sok tanulmányt írtak. Életútját a közelmúltban megjelent önéletírásában foglalta össze csaknem félszáz oldal terjedelemben. Memoárjában a véletlenszerű, de meghatározó jelentőségű pillanatokat éppen úgy megjeleníti, mint munkásságának legfontosabb helyszíneit és eredményeit. A teljesítményeit rendre felsorolja, elhelyezve egy fejlődésfolyamatban, és azok szakmai értékelését a pályatársaktól idézi. Művében nem csak időrendben, több ponton is említi az alma matert jelentő sárospataki református gimnáziumot, ahol kialakult a természettudományi érdeklődése, hite, erkölcsi értékrendje és küldetéstudatos életfelfogása.

 

A pataki szellemiség a valláserkölcs talaján fejlődött ki és öröklődött nemzedékről nemzedékre. Az iskola tudós tanárai – folytatva az évszázados hagyományokat – értékteremtő munkára, progresszív társadalmi tudat- és felelősség vállalásra, a közösség és a haza szolgálatára nevelték a tanítványokat. Mint a pályakép-vázlatából is kitűnik, a változó világban alkalmazkodó értelmiségiként a szakmai munkájával magas fokon igyekezett megfelelni a követelményeknek, miközben megőrizte a szüleitől és tanáraitól megörökölt értékrendjét.

A kilencvenedik születésnapját köszöntő írásomban 1973-tól napjainkig terjedő tanári és tudományos alkotó tevékenységét foglalom össze, mellőzve az említett önéletírásában közölt egyéb életrajzi adatokat.

 

Göőz Lajos a földrajztanári diplomája átvétele után először a honvédséghez került (1950–1960), majd Kertai György akadémikus felkérésére a hazai földgáz- és kőolajkutatásban kamatoztatta tudását (1960–1973).

Tanári pályafutását 1973-ban a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán kezdte, docensi beosztásban. Pályázat nélküli kinevezését Miklósvári Sándor minisztériumi osztályvezető kezdeményezte, melyet a következő tanévben a főiskolai tanács véglegesített. Nyíregyházán hamar beilleszkedett a tanszéki kollektívába és kiépítette kapcsolatrendszerét a főiskola meghatározó tanár-egyéniségeivel, a megyei és városi tanács település- és területfejlesztéssel foglalkozó szakembereivel. Tanszéki munkakörében kettős feladatot látott el: egyrészt a csillagászat, a geológia és a természetföldrajz oktatásával, másrészt – kutatóműhelyünk régiókutatási programjához csatlakozva – Szabolcs-Szatmár-Bereg megye gazdaságfejlesztését alapozó földtani és tájföldrajzi kutatásokkal foglalkozott. A Nyírség és a Felső-Tisza-vidék nem volt számára ismeretlen terület, kőolajkutatóként már dolgozott ezeken a helyeken és ismerte a megelőző korok tudományos eredményeit is.

A Nyíregyházához kötődő munkássága a most kilencven éves tudós eddigi életútjának éppen 50%-a, s erre az időszakra tehető alkotó tehetségének teljes kibontakozása, szakmai elismertsége, amit – sok más tényezővel együtt – az is bizonyít, hogy a tudományos dolgozatainak több mint 90%-a 1973 után jelent meg.

 

Tanári munkássága

 

Göőz Lajos tanári munkájában egyrészt mintakövető volt, épített nagy tanítómestereinek példaértékű tevékenységére, másrészt önálló munkastílus kialakítására törekedett. Tanszékvezetőként – felismerve tehetségét és szakmai törekvéseit – olyan előadások és gyakorlati foglalkozások tartására kértem fel, amelyek során hasznosíthatta a kutatói pályáján szerzett elméleti és módszertani tudását. Az érdeklődési körének megfelelő tantárgyfelosztáson kívül munkafeladatainak időbeosztása (a heti tanóráinak két-három napra koncentrálása) is segítette szakmai előrehaladását, tudományos kutató és tudományos közéleti tevékenységét. Idő múlásával Göőz Lajos (1982-től főiskolai tanár) már nem csak a tanszék kiemelkedő tagja, az egyetemi és főiskolai geográfusok körében is tekintélyes kutató-tanárként tisztelik. Főiskolánkon a geológia, az ásvány- és kőzettan, az általános természetföldrajz és a csillagászat oktatásával foglalkozott, majd amikor a tantervi követelmények lehetővé tették, a kutatómunkájával összefüggő speciális kollégiumokat is tartott.

A földrajztanárképzés tartalmi feladatainak teljesítése mellett az oktatás tárgyi feltételeinek fejlesztésében is aktívan részt vett. Ilyen feladatvállalása volt a csillagvizsgáló létesítése és fejlesztése, majd kiegészítése a csillagászati oktatást és az ismeretterjesztést is szolgáló kisplanetáriummal és a főiskolai campus kertjében elhelyezett szép napórával. A tanszéki csillagda az alapítást követő években igen látogatott volt. Az oktatási feladatok és a tudományos megfigyelések mellett közművelődési feladatokat is ellátott.

Göőz Lajos minden évben vezetett geomorfológiai terepgyakorlatokat, hazai és külföldi tanulmányutakat és fakultatív jellegű ásvány- és kőzetgyűjtő terepbejárásokat (elsősorban a Mátrában, a Bükkben és a Zempléni-hegységben). Az 1970-es évek vége felé hallgatóinkkal két alkalommal is részt vett a sümegi Mogyoródomb neolitkori tűzkő-kovakő bányák ásatási munkálataiban.

1989-ben – a Soros alapítvány támogatásával – huszonkét tanárjelölt és tanszéki oktató észak-amerikai tanulmányútját vezette. A több mint félévszázados tanszék- (intézet-) történetünk e legnagyobb – tér- és időterjedelemben is első helyre sorolható – tanulmányút nemcsak a hallgatók, az oktatók tudását és valóságismeretét is jelentősen gazdagította.

Később, 1993-tól kezdődően – a Wolverhamptoni Egyetem Földrajzi Intézetével kötött megállapodásunk alapján – több alkalommal vezetett tanulmányutat Nagy-Britanniába, ahol a vendéglátó intézmény hallgatóival együtt ősföldrajzi-környezettani vizsgálatokat folytattak és a természetvédelem földtudományi témakörével foglalkoztak. Intézeteink együttműködését 1992 tavaszán alapozta meg, amikor professzori ösztöndíjasokként mindketten hosszabb időt töltöttünk a Wolverhamptoni Egyetemen. Korábbi kapcsolatainak köszönhetően, lehetőségünk nyílott arra is, hogy felkeressük a nagy egyetemek (London, Cambridge, Oxford stb.) földrajzi intézeteit és a helyszínen tanulmányozzuk a tanár- és geográfusképzés tárgyi feltételrendszerét, tartalmi és módszertani kérdéseit. A Wolverhamptoni Egyetem tanszékvezetője már akkor jelezte, hogy szeretné felkérni Göőz

Lajost meghatározott stúdiumok tartására vendégprofesszori szerepkörben. A kinevezésére csak 1996-ban került sor, s ettől kezdve három éven át, szemeszterenként hat hetes időkeretben tartotta elméleti és gyakorlati foglalkozásait.

A 20. század utolsó évtizedében meghívott professzor, illetve óraadóként tanított a miskolci Nagy Lajos Király Magánegyetem földrajz-ökológiai tanszékén és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán is. A beregszászi földrajz tanszék a nyíregyházi geográfusok alapító és három-négy éves fejlesztő munkájának eredménye. A tanterv és a tantárgyi tematikák kimunkálása, az oktatásszervezés és tanítás mellett a tárgyi feltételek megteremtésében is közreműködtünk, elsősorban a szakkönyvek, atlaszok és falitérképek adományozásával és az eszközbeszerzések segítésével. Göőz Lajos ebben a kollektív tanszéképítő munkában előadások tartásával és Kárpátalja földtudományi – a bányászat témakörére összpontosító – kutatómunkájával, mások a régió természetföldrajzi és hisztogeográfiai vizsgálatával, tanulmányok megjelentetésével járultak hozzá.

A tanári tevékenységünk szerves része a jegyzet- és tankönyvírás, a tanári segédkönyvek és egyéb módszertani kiadványok készítése. Göőz Lajos „A csillagászati földrajzi gyakorlatok” c. jegyzet írásán kívül társszerzőként közreműködött a „Magyarország földrajza”, a „Kontinensek földrajza”, továbbá a „Budapest és a megyék földrajza” c főiskolai tankönyvek és a „Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei földrajzi olvasókönyv” két kötetének megalkotásában is.

A Bokros-csomagnak nevezett megszorító kormányzati intézkedések (1995) a tanszéket súlyosan érintették: Göőz professzort, az oktatói közösség egyik legaktívabb tagját nyugdíjazták és egy fiatal kollégánk státuszát megszűntették.

Göőz Lajos – a sérelme ellenére – hűséges maradt a tanszékhez, a kutatóműhelyünk tagjaként tovább folytatta makro- és mikroregionális szintű tudományos tevékenységét. Tanszéki szobáját megtarthatta, a kutatás tárgyi feltételeit a földrajz tanszék továbbra is biztosította. Az anyagi alapok (pályázati pénzek) még több évre rendelkezésére álltak, a folyamatosságot pedig újabb támogatások tették lehetővé. 1998-tól, miután a Wolverhamptoni Egyetemen befejezte vendégtanári munkáját, előbb a főiskola Környezettudományi Tanszékén, majd később – amikor a feltételek lehetővé tették – a Földrajz Tanszéken is tanított óraadó tanárként. A tantervi programban szereplő tantárgyak mellett szakkollégiumot is tartott a természeti erőforrások, a környezetgazdálkodás és a környezetvédelem témaköréből.

Göőz Lajost szakterületünk természettudósaként, Schweitzer Ferenc professzor szerint polihisztorként – a földtudományok számos területének kiváló ismerőjeként tartják számon. Sokoldalúságát bizonyítja az is, hogy az oktatómunkában, a konferencia előadásokon és a tudományos műveiben az általa vizs-gált témák társadalom- és gazdaságföldrajzi összefüggéseit is megfogalmazza, jelezve az eredmények gyakorlati felhasználásának különféle lehetőségeit.

Göőz Lajos kiemelkedő oktató és tudományos alkotó tevékenységét 2005-ben a Főiskolai Tanács professzor emeritus cím adományozásával ismerte el. 2009-ben a megyei önkormányzat a régiónkban folytatott több évtizedes, a település- és területfejlesztést is szolgáló tudományos kutatómunkájáért Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Príma-díj kitüntetésben részesítette.

 

Tudományos munkássága

 

Göőz Lajos tanári pályafutását megelőző kőolaj- és földgázkutató munkássága gyakorlati jelentőségű volt, nemzetgazdasági célokat szolgált. Kutatásvezetőként egy-egy nagyobb időszak feladatteljesítését összegző jelentései és a kapcsolódó dokumentumok a vállalat kézirattárába kerültek. Írásait titkosították, tehát nem volt alkalma a kutatási eredményeit publikálni.

1966-ban elkészítette és summa cum laude minősítéssel megvédte a hazai szénhidrogének földrajzát elemző egyetemi doktori disszertációját, mely később alapját képezte a docensi kinevezésének. Kutatópályájának eredményeit és a tudományos műhelyekkel kialakult kapcsolatait főiskolánkon – kedvező munkahelyi környezetben – tudta felhasználni, most már publikáló tanárként. 1994-ben kandidátusi fokozatot szerzett, majd 2000-ben habilitált a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen. 2002-től habilitált egyetemi magántanárként tagja a pécsi Földtudományi Doktori Iskolának.

Göőz Lajos a nyíregyházi évei alatt kutatóként a Kárpát-medence természeti erőforrásaival (a geotényezők összességével), kiemelten a megújuló energiaforrások tudományos vizsgálatával foglalkozott, de – alkalmi megbízásoknak eleget téve – lokális és mikroregionális szintű geográfiai témafeldolgozásokat is vállalt (pl. Kazincbarcika földrajza, Szerencs város monográfiája, A Zempléni-hegység földrajzi lexikona stb.). A földtudomány művelői pozitívan fogadták a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos kutatási eredményeit, amelyet az 1970-es években a hazai, később a nemzetközi konferenciákon (az európai országokon kívül Ázsiában és Észak-Amerikában) is előadhatott. Kormányközi megállapodás alapján tudományos tanácsadó és kutatóként dolgozott Japánban, Kínában és rövidebb ideig más országokban is. A hazai és külföldi folyóiratokban megjelent közleményeit gyűjteményes kötetekben is megjelentette (The natural resources of Hungary. Towards a sustainable future. Nyíregyháza, 2003., Az ember térben és időben, Nyíregyháza, 2004., Energetika jövőidőben. Magyarország megújuló energiaforrásai. Nyíregyháza, 2007).

Göőz Lajos szakirodalmi munkásságának legjelentősebb műve a „Szabolcs-Szatmár-Bereg megye természeti erőforrásai” c. könyve, amely több mint két évtizedes kutatásainak tudományos szintézise (Nyíregyháza, 1999. 370 p.). A könyv a régiónk fejlesztését megalapozó adat- és tudományos információbázis. Pécsi Márton akadémikus szerint olyan egyszemélyes alkotás, amelyhez hasonlóakat specialistákból álló munkacsoportok szoktak felvállalni.

A táj- (természeti erőforrás-) használat történelmi változásairól a Kárpát-medence (és egyes nagyrégióinak) történeti földrajzáról rendezett nyíregyházi (1996–2004) és a szerencsi tájföldrajzi konferenciasorozat szekcióülésein (2001–2018) is tartott előadásokat. A konferenciákon elhangzott, egyrészt Tokaj-Hegyaljával és a környező kistájakkal foglalkozó előadásai és tanulmányai tartalmaznak hisztogeográfiai elemeket is. A Zempléni-hegység és környéke iránti szeretete és tudományos érdek-lődése a sárospataki diákéveivel függ össze.

 

Dr. Göőz Lajos – mint e rövid köszöntő írásomból is kitűnik – sikeresen teljesítette életprogramját. Tanári és tudományos munkájával, tudományos közéleti tevékenységével maradandóan beírta nevét a Nyíregyházi Egyetem (és jogelőd intézménye), valamint a magyar földrajztudomány történetébe. Sikeres pályafutása – tehetsége, szakmai felkészültsége és az idegen nyelvek tudása mellett – a törekvéseit mindenben segítő tanszéki munkahelyi környezetnek is tulajdonítható.

Egykori tanszékvezetőjeként hálásan köszönöm, hogy gazdag életművével – tudós munkatársaihoz hasonlóan – növelte oktató és tudományos műhelyünk hazai és külföldi elismertségét. Értékteremtő és -közvetítő tevékenységével – ahogy a pataki diákévei alatt megtervezte – a magyar hazát szolgálta. Kívánom, hogy minél tovább tartson e szolgálata. Isten éltesse!

 


 

2016, Nyiregyhaza