slideshow 1

 

Nagyon sok beleszólásunk van

Mint azt korábban megírtuk a Nyíregyházi Fõiskolán tartja soros ülését a Magyar Rektori Konferencia Fõiskolai tagozata, február 22-23-án. Az nyf.hu-nak Dr. Molnár Károly, a Magyar Rektori Konferencia elnöke nyilatkozott az éves beszámolója elõtt.

- Az Ön beszámolójával veszi majd kezdetét a rektori konferencia. Mit hallhatnak a résztvevõk?
- Szokás szerint az elmúlt plenáris ülés óta az elnökség által végzett munkáról számolok majd be. Az alapszabályaink értelmében az elnökség bizonyos hatáskörben döntéseket hozhat, ezekrõl a döntésekrõl pedig a tagozatot tájékoztatni kell. Sok olyan véleményezési jogunkkal éltünk, ami érdekli a fõiskolai rektorokat.

- Miért éppen Nyíregyháza a konferencia helyszíne?
- A rektori konferencia az úgy mûködik, hogy van fõiskolai- és van egyetemi tagozat. és a két plenáris ülés között a tagozatok megvitatják azokat a témákat, amelyek a plenáris ülés elé kerülnek. A következõ ülés március hatodikán lesz. Az egyetemi tagozat Debrecenben tartotta az ülését, és most úgy alakult a sor, hogy a fõiskolai tagozat elnöke volt a meghívó fél. Egyébként mi ezt úgy szoktuk, hogy végig megyünk azokon a fõiskolákon, akik meghívnak bennünket. Szívesen részt veszünk bárhol, hogy ne csak Budapest szerepeljen, hanem a vidéki régiók is, és így egy kicsit meg is ismerik a társrektorok az intézményeket.

- Ez év szeptemberétõl nagy változásokra lehet számítani a felsõoktatás terén. Önöknek, a rektori konferenciának mennyi beleszólási joga, lehetõsége volt a törvénymódosítás idején?
- Nagyon sok beleszólásunk van, az új felsõoktatási törvény definiálja, hogy azokat a kormány– és minisztériumi rendeletet, amelyek a felsõoktatás szerkezetére és struktúrájára vonatkoznak a rektori konferenciának egyetértési joga van. Eddig csak véleményezési jogunk volt. Mi ezzel a jogunkkal keményen élünk is. A rendeleteket mi széles körben véleményezzük a rektorok révén, vagy - elsõsorban - a szakmai plénumok révén. S általában a döntéshozó fórumokon egy kemény véleményt, javaslatot, vagy módosítást terjesztünk a kormány elé, és ezt általában el is fogadják. Tehát én azt gondolom, hogy egy nagyon fontos, a felsõoktatás felelõs szereplõibõl kialakult köztestület, mint rektori konferencia, akik tényleg húsz, harminc, negyven éve végzik ezt a tevékenységüket, mondhatnak véleményt és sok esetben az elmúlt évek tapasztalatai, illetve azok a nemzetközi tapasztalatok együttesen szerepelnek benne, amelyek nagyon fontosak a törvényalkotásnál.

- Az egyik legfontosabb változás a tandíj kérdése lesz szeptembertõl. Mennyire lesz ez áthidalhatatlan probléma?
- Én ezt nem nevezem tandíjnak, de ez ízlés kérdése, hogy ki, minek nevezi. Ennek azért az a pontos neve, hogy részhozzájárulás, mert kiszámítható, hogy ma egy fõiskolai, egyetemi hallgatóra az adófizetõk pénzébõl a kormány mennyit költ. Én a Mûegyetemi számot tudom –én ott vagyok rektor- ott egy hallgató az adófizetõk pénzébõl körülbelül egymillió forintba kerül évente. Plusz kétszázezer forint, amit hallgatói címen kap a nálunk tanuló, tehát egészen pontosan egymillió-kétszázezer forintba kerül évente egy hallgató államnak. Ehhez képest ugye ez a hozzájárulás 105 ezer forint éves szinten. Tehát ugye ez még tíz százalékát sem éri el, ezért mondom én azt, hogy ez csak egy hozzájárulás. Én azt gondolom, hogy ebben nem is az összegszerûség a lényeg, hogy ez most száz, vagy százötezer, hanem az a gondolkodásbeli változás, ami az én hitem szerint egy minõségi változást kell, hogy eredményezzen. A hallgató, amikor belép a felsõoktatási intézménybe, akkor még nem kérünk tõle hozzájárulást, hogy ’az intézmény követelményei ellõtted ismertek, és az év végén, az elsõ év végén fogunk besorolni, hogy te az elsõ tizenöt, az utolsó tizenöt százalékban, vagy a kettõ közt leszel. Csak tõled függ, a teljesítményedtõl’.

Hogyha valaki tényleg belépéstõl tanul, tehát nem csak a vizsgaidõszakban gondolja, hogy teljesít, akkor a saját erejébõl képes lesz arra, hogy jól teljesítsen. És nemhogy fizetnie nem kell, hanem ösztöndíjként pénzhez is juthat - mert ennek az összegnek több, mint a fele visszakerül a hallgatóhoz-, így a szaldója pozitív lesz. Aki persze lemarad, és nem teljesít, az persze bekerül az utolsó tizenöt százalékba, és átkerül a költségtérítéses képzésbe.

De én azt is igazságtalannak tartom, hogy sokszor a felvételinél egy fél ponton múlik az, hogy valaki államilag támogatott, vagy költségtérítéses hallgató lesz. És legtöbbször a pillanatnyi teljesítmény alapján. Viszont itt majd egy év munkája után kerül besorolásra, tudván azt már belépéskor, hogy egy év múlva meg fogják nézni. Én azt gondolom, hogy ez egy hozzáállási változást jelent a hallgatók, és az intézményük kapcsolatában. Szerintem ennek visszahatása kell hogy legyen az oktatókra is, mert nagyon sokat láthatjuk külföldön, hogy elõ nem fordul, hogy egy amerikai, angliai vagy nyugat-európai egyetemen, hogy mondjuk egy írásbeli vizsgánál egy felügyelõtanárnak ott kéne lenni. Ott a hallgató maga nem engedi a szomszédjának lemásolni, és nem azért, mert irigyli, hanem mert ez az õ besorolását befolyásolja. Tehát nem egy igazságos rangsor alakul ki. Ugyan akkor, ha egy tanár nem megy órát tartani, akkor –hát ez csúnya szó erre: följelentik. A lényege az, hogy a hallgató a pénzéért követeli, hogy neki magas szinten teljesítményt, egy szolgáltatást nyújtson az oktató. Itt nálunk örül a hallgató, ha elmarad egy óra, és nem tudom én mit csinálhat helyette.

Az elõadó felkészülten jöjjön

Én itt is látok egy változást, hogy a hallgató igényesebb lesz, tehát elvárja, hogy az elõadó felkészülten jöjjön, ne késsen, vagy a telefonját ne ott vegye fel. Ezt ugye egy tanszékvezetõ nem tudja minden oktatójánál ellenõrizni, hiába írjuk elõ mindig, ez fizikai képtelenség. De így a hallgató tudja majd mindezt, aki a szolgáltatást megveszi. Egy részét kifizeti, egy részét pedig mindannyian fizetjük. Tehát én ebben a szemléletváltozásban hiszek, hogy ez a minõséget javítani fogja, és ugyan akkor ez a bevétel azért ott marad a fõiskolákon, egyetemeken. Ez a pénz csak definiáltan csak az intézmény fejlesztésére fordítható. Ebbõl a pénzbõl nem tehet senki zsebre, ez arra van, hogy korszerû infrastruktúrával legyen fölszerelve, korszerû épületek épüljenek, felújítások történjenek az intézményben.

Én nem látok ma már olyan éles konfliktust ebben a témában, mint induláskor volt, de természetes persze a hallgatóknak, és a hallgatói vezetésnek, a HÖOK-nak a hozzáállása, hiszen ez eddig nem így volt. Egy ilyen változás reflexszerûen ezt jelenti, de ha ez valóban ezeket a változásokat hozza, akkor ez mindenkinek az érdeke.

- Hogy ha már az infrastrukturális változásokat említette, akkor itt a nyíregyházi példa. Hogy tetszik a fõiskola?
- Épp a rektor úr vezetett az imént körbe, én régen jártam már itt, akkor ezek az infrastrukturális fejlesztések nem voltak meg. Hihetetlen nagy fejlõdés van, én azt gondolom, hogy egy nagyon korszerû campus épül ki, szépek az épületek, szépek a berendezések. Én csak gratulálni tudok, szerintem ez a lehetõség a hallgatók és a régió szempontjából nagyon vonzó. Ezeket látva nem hiszem, hogy bajba lenne a Nyíregyházi Fõiskola most, az új felvételi rendszerrel. Nagyon –nagy kihívás, ami ránk vár, ugye nem intézményi hallgatói feltöltés lesz, hanem a képzési területenként a pontszám alapján. S a Nyíregyházi Fõiskolán nem csak az infrastruktúra hihetetlen magas színvonalú –nagyon szépek a kollégiumok, a szociális ellátottság minden tekintetben példamutató-, hanem azaz oktatói kar, amit itt mist lehet találni, az garanciát ad arra, hogy itt most minõségi képzés van. Fontosak azok az együttmûködések, amelyeket a Nyíregyházi Fõiskola egyEtemekkel kötött, én azt hiszem, hogy nekünk nem arra kellene törekedni, hogy a hetvenkét intézmény – ami egy nonszensz - inkább összefogva, olyan csoportokat alkotva, kiegészítve egymást lehetõvé tenni a hallgatóknak, hogy ’ha itt kezded, akkor msc-t és phd-t itt tudod befejezni’. Hogy ha így alakítjuk, akkor a Nyíregyházi Fõiskola, aki Debrecennel és Miskolccal is együttmûködik, akkor egy egészséges egyetemi campus alakul ki, még akkor is, ha ebben a körzetben három egyetem is található.   

(ej)

 


 

2016, Nyiregyhaza