A hazai doktorandusz képzés nem illeszkedik megfelelõen a versenyszféra munkaerõ-piaci elvárásaihoz - derül ki az Országos Felsõoktatási Információs Központ honlapján olvasható kutatás eredményeibõl. A PhD-fokozatot szerzettek többsége kutatói, oktatói területen tevékenykedik; a doktoranduszokat képzõ intézményeknek nincs kapcsolata és kommunikációs csatornája a munkaerõ-piaci szférával.
A kutatás folytatásaként 2007-ben a kutatók a hazai PhD-képzés elmúlt egy évtizedének részletes áttekintésére vállalkoznak, különös tekintettel a képzés szabályozási és strukturális vonatkozásaira. Emellett a kutatás fõ eleme az a standard, részben követéses kérdõíves vizsgálat, amely a PhD-képzés keretében doktori fokozatot szerzettek körében zajlik.
Doktoranduszok és a munkaerõpiac
A kutatás célja volt a doktoranduszok munkaerõ-piaci pozícionálása, javítva ezzel a PhD-hallgatók és a munkaerõpiacon vezetõ cégek közötti kapcsolat elmélyítését és a doktoranduszokat oktató intézmények és a munkaerõpiacon részt vevõ cégek közötti információáramlást.
Az eddig a munka világától izoláltan elkülönülõ doktori képzés, ami inkább az akadémiai területeken érvényesült, elengedhetetlen a magyar gazdasági fejõdés fellendüléséhez és nemzetközi versenyképesség növekedéséhez.
A munkaerõpiac igényeihez kevéssé igazodó képzés a doktori címet megszerzõknél is probléma. Ennek legfõbb oka a kommunikáció és információáramlás hiánya a piac és az oktató intézmény illetve a hallgatók között.
Magyarország unióhoz való csatlakozása óta a magasan kvalifikált dolgozók külföldön helyezkednek el a jobb megélhetés biztos tudatában, ami az ország versenyképességének, felzárkózásának esélyeit csökkenti. Az együttmûködés eléréséhez megfelelõ fórumok, találkozási helyek, kommunikációs csatornák kialakítására van szükség, országos és regionális szinten egyaránt.
A munkaerõpiac elképzelése a doktori képzéseken megszerezhetõ tudásról igen egyoldalú, megkérdõjelezik a használhatóságát.
A képzés hasznosságának kommunikációja, a PhD-fokozatot szerzettek alkalmazása mind a cégeknek, mind a doktoranduszoknak érdekük, hiszen a cégek a kutatás és fejlesztés kapacitását és az innovációs tevékenységét növelhetik doktori címet szerzettekkel, a végzett kisdoktoroknak pedig jó, ha a végzettségüknek megfelelõ munkakörben alkalmazzák õket. Mindez azonban a nemzetgazdaság stratégiai érdeke is egyben.
Túlnyomórészt elégedettek
A mélyinterjúval készített vizsgálat eredménye kimutatta, hogy a doktori képzésben részt vevõk, végzettek kétharmada elégedett, szakmai elõrejutás szempontjából mindenki pozitívan nyilatkozott, egzisztenciális érvényesülés szempontjából pedig háromnegyedüknek megérte a doktori képzés.
A jelenlegi munkahelyével, tevékenységével a megkérdezettek több mint háromnegyede elégedett, a doktori képzés nyújtotta elõnyök több, mint hatvan százalékuknál érzékelhetõ volt.
A vizsgálatból kiderült az is, hogy a doktori képzésre jelentkezõk fõ motivációja a szakmai karrierépítés, melynek perspektívái még nem alakultak ki. Az akadémiai szférán kívüli munkaerõpiacon a PhD-fokozatot szerzõk nem jelennek meg önálló munkaerõ-piaci tényezõként. A kapcsolati tõke megszerzése elsõsorban az oktatók segítségével alakul ki, az egyetemen kívüli kapcsolatépítés nem jelentõs, a doktori képzést nyújtó intézmények kapcsolattartási, karrierépítési közremûködése nem kielégítõ.
A kérdõíves vizsgálat eredményei
A megkérdezettek legfontosabb motivációja a doktori fokozat megszerzésére a szakmai érdeklõdés volt, de fontosnak bizonyult a kutatási lehetõség, karrierlehetõség és a munkahelyi elvárás is.
Kevesen tartották fontosnak a külföldi ösztöndíj-lehetõségeket, az esetleges anyagi elõnyöket és egyáltalán nem motiváló erõ az egyetemi lét szubjektív és objektív elõnye.
A kutatásból kiderült, a PhD-fokozattal rendelkezõk többsége alkalmazottként dolgozik, az alkalmazottak több mint fele egyetemen, további tíz-tíz százalékuk kutatóintézetben vagy fõiskolán.
A megkérdezettek egyharmada elégedetlen jelenlegi munkahelyével, kimondottan elégedettek viszont a mûszaki tudományok dolgozói, valamivel kevésbé, de elégedettek a társadalomtudomány területén dolgozók is.
Összességében az átlaghoz közeli értékeléseket adtak a természettudományok, az agrártudományok és a bölcsészettudományok doktorai, szemben a valódi doktorokkal, azaz az orvostudományok képviselõivel, akik annál negatívabb véleményen vannak.
Perspektíva
A jövõbeni terveket illetõen a legtöbben az egyetemeken és kutatóintézetekben való elhelyezkedést látják a legesélyesebbnek. Az érintettek úgy látják, hogy leginkább a külföldi és hazai kutatóintézetek és egyetemek keresik a doktoráltakat álláshelyek betöltésekor, legkevésbé pedig a nonprofit és a piaci szféra.
(www.edupress.hu)
- bíró -