Fehérmájúnak nevezzük azokat a nõket, akik igen nagy szexuális étvággyal rendelkeznek, nagykanállal fogyasztják a férfiakat, könnyen elcsábulnak.
Míg régebben egyértelmûen pejoratív értelemben, szitokszóként alkalmazták ezt a kifejezést, ma már sok nõ büszkén vallja magát fehérmájúnak (lásd társkeresõ hirdetések, Internetes fórumok). De hogy jön ehhez a máj színe? Az ösztrogén nevû nõi nemi hormon a májban bomlik le.
Ez a hormon – egyebek mellett – a szexuális késztetésért, vágyért is felelõs. A májsejtek tömeges pusztulásával járó betegségekben – májgyulladás, alkoholos vagy egyéb eredetû májzsugor (cirrhosis), stb. – az ösztrogén lebontása lelassul, ezért nagyobb mennyiségben lesz jelen a szervezetben, és az érintett nõ hiperszexuálissá válik, fokozódik a nemi étvágya. Az elpusztult májsejtek, a máj kötõszövetes elfajulása miatt valóban fehérebb lesz a máj.
A kifejezés pontos eredetét nem ismerjük, nem tudni, mióta nevezik fehérmájúnak a buja asszonyokat. Bizonyos, hogy nem csak a magyar nyelvben létezik a kifejezés. A májkárosodás okozta hiperszexualitást eleink elõször nõstény háziállatokon, kecskéken, birkákon figyelték meg, majd levágásuk után megfigyelték, hogy ezeknek az állatoknak fehérebb a mája, mint a normális. Ezután kezdték a fehérmájú jelzõt lányokra, asszonyokra is alkalmazni.