A genetikai sokféleség hiánya miatt terjed a pofatumor a tasmán ördögök között, olyannyira, hogy szakemberek szerint a csak az Ausztráliához tartozó Tasmánia szigetén élõ faj 10-20 év múlva kihal.
Az állat szervezete nem képes immunválaszra a betegséggel szemben, s a beteg egyed hat hónapon belül elpusztul. Természetes gátja nem létezik a fõként harapással terjedõ arcráknak, ezért a szakemberek csupán a beteg állatok eltávolításával tudják lassítani a kór terjedését.
A pofatumor már az 1990-es évek végén feltûnt: az állat pofáján csomók és sebek képzõdnek, majd a daganatok elterjednek egész testén. Sokuk azért pusztul el, mert nem tud táplálkozni. A kór már az állomány 90 százalékát elpusztította. A betegség terjedését az segíti elõ, hogy mivel a tasmán ördögök dögevõk is, a koncon rajtuk kívül számos más állat is marakodik, s eközben megharapják egymást. A kutatók kimutatták, hogy a pofatumor minden állatban ugyanolyan genetikai állományt jelenik meg, s egyetlen sejtvonalból származik.
A tasmán ördög meglehetõsen visszataszító külseje, vad, fékezhetetlen természete miatt kapta az ördög nevet. Mogorva, dühös ragadozó, a kutyák és macskák elleni küzdelemben, szinte mindég az erszényes ördög gyõz. Szülõhazájában nem örvend túl nagy népszerûségnek, mert megtámadja és megöli a birkákat, szárnyasokat. Évente egyszer szaporodik, általában kettõ-négy kicsinye születik. A fiatalok nyolc-kilenc hónapos korukig szopnak, és kétéves korukra érik el az ivarérettséget.
Forrás: Interpress Magazin
-Lukács Vera-