Nem csak a vezetõk személyében, a Nyíregyházi Fõiskola vezetésének struktúrájában is változás történt: a szenátus véleménye alapján Jánosi Zoltán rektor kinevezte az intézmény vezetõit. Addig nem volt kancellár a fõiskolán, most Dr. Jeney István személyében van.
- Mi a feladata a kancellárnak?
- A kancelláriához tartozik az igazgatás, a humánpolitika, a gazdálkodás, a gazdálkodási szervezetekkel kapcsolatos összes feladat, tulajdonképpen a fõiskola belsõ életének szervezése, a jogszabályok követése, és még nagyon sok minden - ahogyan ezt a pályázati kiírás tartalmazza. A kancellár tulajdonképpen a rektor általános, vagy elsõ számú helyettese, tulajdonképpen mindenért felelõsséggel tartozik, mindenért felelõsséget vállal a többi vezetõ kollégával együtt. Nagyon fontos célunk, hogy õrizzük meg az itt dolgozók munkahelyét, s mimindent el is követünk ezért. A nehézségek ellenére olyan feladatokat, olyan területeket keresünk, amelyek biztosítják a munkahelyek megtartását.
- Nem új ember a fõiskolán, de ebben a munkakörben az. Kérem, mutatkozzon be, ki is a kancellár.
- Régi dolgozója vagyok a fõiskolának, tulajdonképpen ez az elsõ és egyetlen munkahelyem. Ezt büszkén is, meg egy kicsit pirulva is mondom, hiszen azt mondhatják, üvegházban nõttem fel, üvegházban töltöttem az életemet. Ez természetesen nem igaz, mert a fõiskola az elmúlt harmincvalahány év alatt, mióta itt dolgozom, rengeteget változott, nem csak küllemében, nem csak maga a campus, hanem szervezeti struktúrájában, oktatási feladataiban, céljaiban, és sok dologban a társadalmi változásokkal együtt változott. És én úgy gondolom, ha társadalmi változások, vagy bármilyen változás következik be, az a felsõoktatási intézményekben jelenik meg elõször. Az elsõ jelek mindig a szellemi központokban tapasztalhatók, majd a régióban, az egész országban jelentkeznek. Az hogy én itt dolgoztam, azt jelentette, hogy együtt éltem ezekkel a változásokkal.
Tanítottam sokfélét
- A magyar irodalom tanszék tanára vagyok, XX. századi irodalmat tanítok. Tanítottam sokfélét, rengeteg tanítványom volt, körülbelül tízezer helyen, tízezer embernek az indexében szerepel az aláírásom. Velük beszélgettem, õket vizsgáztattam, tanítottam, erre nagyon büszke vagyok. Az összes többi feladat ami emellett jött, nyilván abból adódik, hogy hol, mikor, miért van szükség az emberre. És ha úgy gondolják a környezetemben, hogy tudok szolgálni bizonyos feladatokat, s megkérnek rá, akkor én fölvállalom. Nagyon nehezen tudok nemet mondani, ez az egyik hibám. Azt szokták otthon mondani: ki kellene tudni mondani, hogy nem. De, ha kérnek, szívesen segítek. Szociálisan elkötelezett ember vagyok, s mindig azon a környéken mozogtam, ahol a rászoruló, rossz szociális körülmények között élõ hallgatókat támogattuk. Van egy alapítványi iskolánk, amit szintén a tehetséges diákokért indítottunk, szeretnénk õket fölkarolni. Nyilván ez a szakmából is fakad, hiszen én irodalmár vagyok és az irodalmár érzékenyebben szemléli a világot, már csak azért is, mert érzékenyebben éli meg az írott világot is, meg a való világot is.
- Ennyi munka mellett az irodalmárnak van-e ideje olvasni?
- Nekem van könyvtáram otthon, olvastam, és olvasok most is. A koromból következõen nem alszom végig a nyolc órát, s ha éjszaka fölébredek, akkor olvasok. Azt nem állítom, hogy a mai irodalomban naprakész vagyok, de a legfrissebb irodalmat is igyekszem elolvasni. A könyvesboltban amolyan bogaras embernek ismernek, mikor bemegyek, hogy új könyvet vegyek magamnak a hét végén. Ilyenkor van idõm, hogy a könyvek világában barangoljak egy kicsit. Most Bartis Attilának vettem egy novelláskötetét, de olvastam a nyáron dél-amerikai irodalmat. Nagyon jó volt a Senor Vivo és a kokainbáró, vagy a Don Emanuel háborúja Luis de Berniéres-tõl.
- Ezek nagyon jó könyvek voltak, egy kicsit marquezes ráhangolással, a mai dél-amerikai világot mutatják. Írói szempontból pedig annak a szürrealisztikus világnak a megerõsítése, amit Marquéz kezdett negyven évvel ezelõtt. Mi ezeket tanítjuk, s úgy gondolom, ez példa is, hogy a hallgatónak el tudjuk mondani. De olvastam olasz bûnügyi regényeket Giulio Leonitól a Dante és a halál mozaikja, vagy Camilleritõl Az agyagkutyát, Vassalitól a Látomást. És fontos volt - úgy gondolom - Murakami Haruki regénye is, a Kafka a tengerparton címû. Most éppen Eco könyvét, a Rútság története címût tanulmányozom.
- És a családról mit tudhatunk meg?
- A feleségem a Kölcsey gimnázium tanára. Büszke vagyok rá, hogy országos helyezéseket érnek el a tanítványai. Én látom, mit dolgozik azért, hogy tanítványai jó eredményeket érjenek el az érettségin, jó a felvételi eredményességi mutatójuk, közismert, hogy az országos toplistán az elsõ tízben van a Kölcsey Gimnázium. Ez kollégáinak, s annak a csapatnak köszönhetõ, akikkel együtt dolgozik. Két gyerekünk van. István fiam informatikus, matematika-informatika szakos, de informatikával foglalkozik, egy vállalkozást vezet. Áron fiam rendõr százados. Budapesten laknak mindketten. István fiam nõs, Áron még szabad.
- Balogh József -