Szabó Magda halálával olyan köztiszteletnek és közszeretetnek örvendõ polgára ment el Magyarországnak, aki talán a legtöbbet tudta rólunk: tudta hogy az egyéni történeteinkbõl hogyan áll össze a közös történelmünk, különbözõségeinkbõl hogyan lesz azonosság és közösség. Nemrég ünnepelte õt itthon és a világban egyaránt több millió olvasó, és mindannyiunkat lenyûgözött az a méltóság és életerõ, ami sugárzott belõle 90 évesen is.
Olyan érzése támadhatott annak, aki látta-ismerte õt, mintha ebbe a 90 évbe egyetlen ember életénél sokkal több sûrûsödött volna bele. Önéletrajzi ihletésû regényei által átélhettük vele gyermekkorát, sõt nyomon követhettük családjának történetét nemzedékeken át, és természetesen társítottuk hozzá hõsei élményeit is.
Mozgalmas, nehéz, szép és teljes élete volt.
Könyveivel nemcsak bepillantást engedett az életébe, de minden esetben üzent is velük: elveket, eszméket, hitet, emberséget és szeretetet hirdetett minden sora.
Sokat tanult az emberrõl és sokakat tanított az emberségrõl.
Mi, személyiségének és mûvészetének tisztelõi, a meséit-történeteit olvasó következõ generációkkal közösen hálásak lehetünk mindazért, amit életében alkotott és ránk hagyott.
Nyugodjék békében!
Gyurcsány Ferenc,
a Magyar Köztársaság miniszterelnöke