Nyíregyháza
Nyíregyháza Magyarország hetedik legnagyobb városa, közel 120 ezer, öntudatos és lokálpatrióta lakossal. Dinamikus és látványos fejlődése a 18. század óta töretlen. 1876 óta megyeszékhely, és a térség gazdasági és kulturális motorja. Szerencsés földrajzi helyzetének köszönhetően megkerülhetetlen.
A közelében három országhatár (szlovák, ukrán, román) található, kelet és nyugat közötti hídszerepe elvitathatatlan.
Az Észak-Alföld egyik legjelentősebb települése manapság ráadásul már vonzó turisztikai célpont is.
A több mint 300, köztük számos különleges fajt bemutató Állatparkja országosan is ismert.
Ám sokan talán nem tudják, hogy Nyíregyháza időközben igazi fürdővárossá is vált. Sóstó-gyógyfürdőt már a századelőn a város szülötte, Krúdy Gyula írásaiban gyakorta paradicsomként emlegette. Persze Krúdy és a korabeli értelmiség még nem sejthette, hogy a szikes vizű, gyönyörű tó mellett termálvizet rejt a föld mélye. Ez a víz táplálja a város gyönyörű Park- és Kádfürdőjét, valamint a 2005-ben átadott, minden igényt kielégítő, izgalmas csúszdákkal, hullámmedencével és többféle szaunával fel-szerelt Aquarius Élményfürdőt is.
Sóstógyógyfürdőn a kikapcsolódáshoz, az aktív pihenéshez egy gyönyörű Múzeumfalu is hozzájárul, az ódon épületek között sétálva megelvenedhet a múlt, máskor pedig színes rendezvényektől hangos a környék.
A Nyírség fővárosában évről évre több vendéget vonz a Vidor Fesztivál, azaz a Vidámság és Derű Országos Seregszemléje, amely az ország egyik legnagyobb színházi és szabadtéri programja, mára Európa legnagyobb ingyenes világzenei fesztiválja lett. Városunk szeptemberben rendezi meg a Nyírségi Ősz művészeti és gasztronómiai fesztivált, melynek egyik legszínesebb programja a Gyümölcskarnevál, amely érzékletes példa arra, hogy az ország legkeletibb megyéjében termelik a legtöbb, ízletes magyar gyümölcsöt.
A város történelme:
A város nevének első írásos említése 1209-ből való. Nyíregyháza nevének Nyír előtagja már a XIII. században felbukkant, egy 1326-ban kelt forrás, pedig egyházas helyként említi a települést. A XV. század közepén közel négyszáz lakójával népes helynek számított "Nyíregyház". A török adózás és a tatár gyújtogatás elől elmenekült lakosok helyére az 1630-40-es években hajdúkat telepítettek le. Az itt élőket azonban a XVII. század második felétől rendszeresen fosztogatták, adóztatták az átvonuló csapatok, sőt járványok és természeti csapások is nehezítették életüket.
A Rákóczi-szabadságharc után megélénkült a migráció. A népességszám jelentős növekedése, a helység "újjászületése", országos viszonylatban is páratlannak mondható fejlődése azonban csak 1753-tól kezdődött, amikor a település felének birtokosává váló gróf Károlyi Ferenc jelentős kedvezményeket ígért az ide települőknek. A szervezett betelepítés és a folyamatossá váló bevándorlás során néhány év alatt több mint kétezren érkeztek Békés megyéből, majd a Felvidékről, legtöbbjük szlovák evangélikus szabad menetelű jobbágy volt.
Amikor Nyíregyháza 1786-ban mezővárosi kiváltságot kapott és négy országos vásárt tarthatott, már hét és félezer lakosával a megye legnépesebb helyének számított. A település a betelepítés után fél évszázaddal olyan tehetőssé vált, hogy pénzen megváltotta földesúri terheit. 1803-ban a Dessewffyekkel, 1824-ben, pedig a Károlyiakkal kötöttek örökváltság-szerződést a nyíregyháziak. Az 1832-36-os országgyűlésen követendő példaként állított település 1837-ben különleges királyi kiváltságot kapott és privilégizált mezőváros lett.
A joggyarapodás élénkítőleg hatott a város mindennapi életére: kulturális egyletek alakultak, közkórház létesült, felépült az új városháza, amely előtt már kövezett járda volt. Megjelentek az első utcai lámpák, a Korona-házban több bolt, a Sóstón vendéglő, fürdő üzemelt. A kicsik a kisdedóvóba, a nagyobbak a felekezeti iskolákba járhattak, illetve az 1806-tól fél évszázadig működő ún. professzori iskolában tanulhattak.
Az 1848-49-es szabadságharcban sok nyíregyházi is részt vett. 1849 nyarán az orosz csapatok többször állomásoztak itt. A bukás után több polgárt bebörtönöztek, köztük Hatzel Márton polgármestert.
A XIX. század második felében tovább urbanizálódott a város: 1858-ban befutott az első vonat, pénzintézetek alakultak. A folyamatosan fejlődő Nyíregyháza 1876-ban Szabolcs megye székhelye lett. A "boldog békeidőkben" felépült a távírda, a posta- és vízügyi palota, a színház, majd 1911-ben elindult az első villamos.
Az első világháború megpróbáltatásai után 1918 végén nemzeti tanács, a tanácsköztársaság kikiáltása után munkás- és katonatanács alakult itt is. Áprilisban bevonultak az intervenciós román csapatok, amelyek több mint 10 hónapig tartották megszállás alatt a várost.
Nyíregyháza életét 1924-ben megpezsdítette az örökváltság 100. évfordulójának megünneplése, aminek tiszteletére kicsinosították a várost és nagyszabású kiállítást, vásárt rendeztek. A következő években bérházak, középületek épültek.
A második világháborúban súlyos emberveszteséget szenvedett a város. Több mint 6000 zsidót deportáltak, kétezer polgári lakost, pedig elhurcoltak "málenki robot"-ra. Sok épület is elpusztult. A háború után a magyar-csehszlovák lakosságcsere egyezmény értelmében több száz család hagyta el Nyíregyházát és környékét.
1956 októberében a fővárosi forradalom hírére tüntetés robbant ki a városban, majd létrejött a november 4-ig működő Ideiglenes Városi Munkástanács.
A város gazdasági, kulturális és demográfiai fejlődése az 1960-as évektől folyamatos. Megindult az iparosítás, nőtt a lakosság száma, lakótelepek épültek. Nyíregyháza iskolavárossá vált: megindult az oktatás a hittudományi, a tanárképző, a mezőgazdasági és az egészségügyi főiskolán.
Ma a 115 ezres lélekszámot meghaladó megyei jogú város gazdag programokat kínáló közművelődési és sportintézményekkel, közgyűjteményekkel, Múzeumfaluval, Állatparkkal, festői szépségű Sóstóval, magas színvonalú művészeti élettel büszkélkedhet
Bővebben: www.nyiregyhaza.hu