Nyíregyháza tanítóképzése hosszú múltra tekint vissza. A múlt század közepén, 1847-ben már működött képző a városban az evangélikusok iskolaszervező munkájának köszönhetően. Egy év után azonban a gazdasági bizonytalanság és a háborús állapot miatt működését ideiglenesen felfüggesztették. A tanítás csak 1859-ben indult újra, s az intézet Eperjesre való áthelyezéséig, 1873-ig folyamatosan működött. A képzés itteni folytatására négy évtizedet kellett várni, az állami tanítóképző ugyanis 1914-ben nyitotta meg kapuit.
Századunk elején még egy képző nyílt Nyíregyházán: a református tanítónőképző (Leánykálvineum). A nyíregyházi állami tanítóképzőbe 1914-től 1961-ig -- 1960-ban érettségiztek, illetve 1961-ben képesítőztek az utolsó növendékek -- 6306 tanuló, a református tanítónőképzőbe pedig 1928-tól 1957-ig 6523 tanuló iratkozott be. Az állami képző alapításakor a képzési idő 4 év volt. 1923-tól a 81.986. sz. kormányrendelet alapján a tanulmányi idő 5 év lett. 1948-ban az egyházi iskolákat államosították, s a tanítóképzők fokozatos megszüntetéséről rendelkezett a minisztérium. Funkciójukat a pedagógiai főiskolák vették át, de hamar kiderült, hogy ezek nem tudják a megnövekedett igényeket -- az általános iskolák alsó és felső tagozatára alkalmas nevelők képzését -- kielégíteni. Ezért visszaállították a középfokú tanítóképzést.
A nyíregyházi tanítóképzőt a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1958. évi 26. sz. törvényerejű rendelete szüntette meg, mely kimondta a felsőfokú tanítóképző intézetek létesítését és a középfokú képzők megszüntetését. A rendelkezésnek megfelelően az utolsó tanév az 1959/60-as volt. Ezzel a középfokú tanítóképzés Nyíregyházán is megszűnt, de ugyanezen rendelet alapján 1959. szeptember 8-án megnyitották megyénk első felsőoktatási intézményét, a felsőfokú tanítóképzőt.
A Felsőfokú Tanítóképző Intézet oktatói kezdettől bekapcsolódtak az 1962-ben létesült tanárképző főiskola munkájába, és az évek során jelentős területeken alakult ki az együttműködés. Mindezek előkészítették a két pedagógusképző intézmény fúzióját. 1973-tól az akkor létrejött Neveléstudományi Intézethez kapcsolódott a most már tanítói tanszék, melynek azóta az anyanyelv, matematika, természetismeret és a hozzájuk tartozó tantárgypedagógiák oktatói a tagjai (9 oktató). 1983. szeptember 1-jétől Tanítóképző Intézet néven önálló szervezeti egységgé alakult. A tanszék, illetve az intézet vezetője 1977-ig Lengváry Józsefné, 1981-ig, nyugdíjba vonulásáig Sárdi Béla, 1990-ig Oroszné dr. Deák Judit, 1990-1991-ben dr. Iszáj Ferenc, 2001-ig dr. Miklovicz Árpád volt, jelenleg dr. Jenei Teréz.
Az intézet 1970-től folyamatosan képez nappali tagozatos hallgatókat, s ehhez 1973-tól -- több évtizeden át -- levelező képzés is csatlakozott. A tanítóképzés tartalmi korszerűsítését célzó reformok az utóbbi évtizedekben többször módosították a hagyományos képzési rendszert. 1975-ben a szakkollégiumok bevezetésére került sor. 1984/85. tanévtől kísérletként tanító-tanár (matematika, magyar, hittanár) képzés indult. A térség igényeinek megfelelően néhány évig óvodapedagógus képzés is folyt.
A 90-es évek elején az iskolarendszer belső tagolásának változása hívta életre a tanítóképzés időtartamának (3 év) meghosszabbítását. Az 1995/96-os tanévtől a 158/1994-es kormányrendelet alapján immár 4 éves tanítóképzés struktúrája is megváltozott. A korábbi, az 1-4. osztály osztálytanítói feladataira való felkészítés kiegészült egy integrált műveltségblokkal, amellyel az 5-6. osztályban is eredményesen oktathat -- a választott területen -- a tanító. A műveltségi területeket a hallgató választja az intézmény kínálatából: magyar, matematika, idegen nyelv (angol), ember- és társadalom, testnevelés, természetismeret, ének-zene, vizuális nevelés műveltségi területek. A négyéves tanítóképzés bevezetésével egyidejűleg az alapképzésre épülő posztgraduális képzési rend is kiépült a társég igényeinek megfelelően.
Jelenleg nappali tagozaton 255 tanító szakos hallgató tanul a négy évfolyamon a jelzett mőveltségi területeket választott csoportokban.