Száraz szabályok helyett játékos példamondatokkal és élőnyelvi humorral vezeti be olvasóit a magyar nyelv rejtelmeibe Minya Károly legújabb könyve, a Derűs nyelvművelés. A Nyíregyházi Egyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének igazgatója a szórakoztató ismeretterjesztés híveként példaképe, Grétsy László szellemiségét viszi tovább – a kötetet tiszteletteljes emlékként neki ajánlotta.
Negyedik kötete jelent meg a közelmúltban Minya Károlynak, a Nyíregyházi Egyetem Nyelv-és Irodalomtudományi Intézete igazgatójának. A könyvben olvasható 66 írás az Interpress Magazinban (IPM) korábban megjelent cikkeinek szerkesztett változata. A könyvet a szerző példaképének, Grétsy László emlékének dedikálta.
„Szakmai kapcsolatunk rendkívül szoros volt, az elmúlt évtizedekben nagyon sokszor találkoztunk, ő volt a PhD-disszertációm opponense is. Tanár Úr a szórakoztató nyelvi ismeretterjesztés egyik legnagyobb hatású kiválósága volt. Kötetei, kiadványai mellett több ezer cikke jelent meg. Az IPM-ben 2009-től öt éven át vezette a Nyelvünk tája című rovatot, melynek hasábjain később a kötetben szereplő írásaim is megjelentek” – fejtette ki az intézetigazgató.
A szerző szándéka szerint a kötet nemcsak „nyelvtanguruknak” lehet szórakoztató, hanem az oktatásban is kiválóan használható olvasmány. „A nyelvművelés irányzatai rengeteget változtak az elmúlt közel száz év során. Az 1930-as években még vaskalapos elvek uralkodtak: a hibákat keresték, és akár meg is szégyenítették az embereket helytelen nyelvhasználatuk miatt. Lőrincze Lajos nyelvész már emberközpontú szemléletet képviselt. Úgy vélte, szükség van arra – és szorgalmazni is kell –, hogy mindenki kifogástalan, igényes írásműveket olvasson, hiszen ezáltal saját anyanyelvhasználata is igényesebbé válik. Őt követte Grétsy László, aki a nemzetközpontúságot hangsúlyozta, kiemelve ennek részeként a határon túli magyarok nyelvművelésének fontosságát is. Kemény Gábor a szituatív, stílusközpontú nyelvművelés mellett érvelt, vagyis amellett, hogy nyelvi megnyilvánulásaink mindig igazodjanak a kommunikációs helyzethez, a hallgatósághoz és az elvárt stílushoz. A „derűs nyelvművelés” kifejezés Balázs Géza nyelvész barátomtól származik – tőle kölcsönöztem a kötet címéhez. Ez az irányzat egyrészt a nyelvművelés szolgáltató jellegére hívja fel a figyelmet, másrészt a nyelvi ismeretterjesztés fontosságára is. Utóbbira jó példa az e-nyelv.hu, a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda (Manyszi) honlapja, ahová naponta 5-10 kérdés érkezik, és ezekre 24 órán belül válaszolnunk kell” – fejtette ki a szerző.
Fontosnak tartom az élményközpontú ismeretátadást, sokan nem is gondolnák, de egy nyelvtanóra is lehet élvezetes. Az egyetemen tanárokat tanítok, és arra buzdítom őket, hogy érdekes, élőnyelvi példákat használjanak az iskolákban, hiszen ezzel is motiválhatják a diákokat. A tapasztalatom az, hogy a nyelvtanórán is kell a figyelemfelkeltés, nincs rosszabb a „Laci iskolába megy.” típusú példamondatoktól. Az ideális eset az, ha a diákok maguktól is hoznak példákat– zárta gondolatait az intézetigazgató.
A kötet nemcsak humoros példamondatokban bővelkedik, fontos üzenete az is, hogy a helyesírás nincs kőbe vésve.
„Más tudással rendelkezik egy általános iskolás, mással egy középiskolás, vagy egy magyartanár, a legátfogóbb ismeretek pedig a szakmai lektoráláshoz szükségesek. Ezért ne diktálják az általános iskolában például a „Csörnöc-Herpenyő-pusztát”.
A Derűs nyelvművelés nem csupán egy nyelvészeti szakkönyv – olvasmányos, friss és humoros kötet, amely hidat képez a tudomány és a mindennapi nyelvhasználat között. Minya Károly célja, hogy a nyelv ne szabályokkal teletűzdelt akadálypálya legyen, hanem élő, közös élményforrás. Legyen szó pedagógusokról, diákokról vagy a magyar nyelv iránt egyszerűen csak érdeklődő olvasókról, mindenki találhat benne valami tanulságosat – és derűs pillanatokat.
.jpg)
