 |
Nyíregyházi Egyetem |
Összefoglaló
Németh László legutolsó regénye, az Irgalom 1965-ben jelent meg. A regény értelmezéstörténetében több pedagógiai vonatkozású olvasat aprólékos kibontásával is találkozhatunk, leginkább életműösszegző, élettanulság-továbbadó alkotásként vagy fejlődésregényként címkézik az irodalomtörténészek Németh Lászlónak ezt a kései művét. Már a legelső elemzők írásaiból kiderül, hogy sokan elsősorban autobiografikus regényt láttak az Irgalomban, ennek az olvasatnak a jogosságát maga Németh László is többször megerősítette a nyilatkozataiban, a levelezésében. Jelen tanulmányunkban a mű önéletrajzi regényként való értelmezésének tradíciójához kapcsolódva elsősorban a konkrét pedagógiatörténeti utalásokat tárjuk fel a műből. Kulcsregényként fogjuk fel tehát Némethnek ezt a nagyregényét, s ebben az értelmezési keretben próbálkozunk meg az egyes tanárfigurák modelljeinek a beazonosításával, valamint a két világháború közötti hazai középiskolai tanárság életmódjának és jövedelemkiegészítési lehetőségeinek az Irgalom utalásain, ábrázolásmódján alapuló bemutatásával. Tanulmányunk példát ad a szépirodalmi művek neveléstörténeti forrásként való felhasználására, ez a forrástípus éppen az elmúlt évtizedben nyert újra nagyobb népszerűséget a hazai pedagógiatörténeti kutatásokban, így munkánkkal az újra felfedezett irodalompedagógiai irány megerősítéséhez is hozzájárulhatunk.
Kulcsszavak: neveléstörténet, szépirodalom, 1920-as évek, a pedagógusszakma története
ABSTRACT
László Németh’s last novel, “Irgalom” was published in 1965. In the history of the interpretation of the novel, we can find some meticulous explorations of pedagogy-focused readings. This late work of László Németh is mostly labelled by literary historians as a life-work summarising or life-lesson transmitting creation or as a bildungsroman. It becomes apparent from the writings of the first analysts that many mainly saw “Irgalom” as an autobiographical novel. The validity of this reading was confirmed multiple times by László Németh himself in his statements and correspondences. In the present study, building upon the tradition of interpreting the work as an autobiographical novel, we primarily explore the specific references to the history of pedagogy within the text. We see this novel of Németh as a key novel, and in this frame of analysis we attempt to identify the models of the various teacher characters and to present the lifestyle and extra income opportunities of Hungarian secondary school teachers between the two world wars based on references and portrayal of “Irgalom”. Our study provides an example of utilizing works of literature as sources for educational history. This type of source has regained wider popularity in the last decade in Hungarian research on the history of pedagogy, thus our work can also contribute to strengthening this rediscovered direction of literature pedagogy.
FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM
Bálint Ágnes (2014): Pszichobiográfia és irodalom. Kronosz Kiadó. Pécs. 192.
Buzinkay Géza (2005): Iskola a lovagvárban. A budai Toldy Ferenc Gimnázium 150 éve. Toldy Ferenc Gimnázium. Budapest. 235. Cs. Varga István (1984): Az eszmekatedrális koronázó regénye: Irgalom. Literatura. 1984/4. szám. 417–429.
Földi Béla (1942): Dr. Koczogh András. In: Sándy Hugó (szerk.): A budapesti II. kerületi m. kir. állami Toldy Ferenc Gimnázium évkönyve az 1941/42. iskolai évről az iskola fennállásának 87-ik évében. [Toldy Ferenc Gimnázium.] Budapest. 6–7.
Girsik Géza (1922): Dr. Cserey Adolf. In. Marczinkó Ferenc (szerk.): A budapesti II. kerületi m. kir. állami Toldy Ferenc Főreáliskola hatvanötödik értesítője az intézet fennállásának 67-ik évében. [Toldy Ferenc Főreáliskola.] Budapest. 8–9.
Imre László (2021): Az Irgalom és a 21. század. Magyar Napló. 2021/4. szám. 27–34.
Kemény Ferencz (1894): Tanár-szülők. Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny. 1893–94/9. szám. 537–545.
Koczogh András (1921): Az igazság érdekében. Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny. 1921/5–6. szám. 54–57.
Kocsis Rózsa (1981): Az Irgalom üzenete. Új Írás, 1981/12. szám. 27–37.
Lengyel Miklós (1930): Tanárok Özvegyeit és Árváit Segítő Egyesület. Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny. 1930–31/3. szám. 111.
Lengyel Miklós (1939): †Theisz Gyula 1855–1939. Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny. 1938–39/9–10. szám. 360–361.
Lévay Ede (1920): Elnöki megnyitó beszéd. Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny. 1920/1–7. szám. 1–5.
Németh József (1930): 75 év. In: Marczinkó Ferenc (szerk.): A budapesti II. kerületi m. kir. állami Toldy Ferenc Reáliskola értesítője az 1929/30. iskolai évről. [Toldy Ferenc Reáliskola.] Budapest. 3–20.
Németh József (1993): Napló [1898–1911]. Hét év [1914–1921]. Magvető Könyvkiadó. Budapest. 357.
Németh László (1984): Irgalom. Magvető és Szépirodalmi Könyvkiadó. Budapest. 615.
Németh László (1964): Győzelem. In: Németh László: Társadalmi drámák. I. kötet. Szépirodalmi Könyvkiadó. Budapest. 405–482. Tordáné Hajabács Ilona (1989): Pedagógushősök Németh László drámáiban. Pedagógiai Szemle. 1989/11. szám. 1073–1080. o