A giliszták egy génje közvetlen kapcsolatot teremt a táplálkozás és a hosszú élet között. Az állatoknál 70 százalékos táplálékmegvonással 40 százalékkal hosszabb élet érhetõ el.
A tudósok régóta tudják, hogy a muslicák, egerek, kutyák és más állatok, ha majdnem éheznek, 40 százalékkal tovább élnek, mint jobban táplált társaik -a Nature magazinban közzétett tanulmány rávilágít arra, hogy miért.
A Salk Biológiai Kutatóintézet (La Lolla, Kalifornia) munkatársai azonosították a giliszták azon génjét, ami közvetlen összefüggést teremt a kalóriamegvonás és a hosszabb élet között. Andrew Dillin kutatásvezetõ szerint a pha-4 nevû gén megfelelõ mûködése az embrionális giliszták bélrendszeri fejlõdésében játszik szerepet, de a felnõtt gilisztáknál a mûködõ gén egyfajta "kalóriamegvonásos túléléssel" hozható összefüggésbe. Dillin szerint még tisztázatlan, hogy hasonló gének mûködnek-e az emberekben.
Még nem tudják
"Még nem tudjuk, hogy a táplálékbevitel csökkentése meghosszabbítja-e az emberi életet, vagy sem." - mondta a szakember. "Számos ember van, aki önkéntesen jelenleg is ezt csinálja. Egy fõemlõs-kutatás jelenleg is folyik a témában, amelyet 35 éve indítottak, és úgy tûnik, az állatok jól reagálnak a csökkentett táplálékbevitelre és tényleg tovább élnek." - mondta Dillin, aki szerint a normális táplálékfelvétel 50-70 százalékos csökkentése szükséges a hosszabb élet eléréséhez állatokban.
Az emberi szervezet három, a giliszta pha-4 génjéhez hasonló génnel rendelkezik, melyek a glukagon nevû anyaghoz hasonló vegyületért felelõsek. A glukagon egy hasnyálmirigy-hormon, amely emeli a vércukorszintet és fenntartja a szervezet energiaegyensúlyát, különösen emésztés során. A giliszta génjének azonosításával megnyílhat az ajtó azon gyógyszerek felé, melyek a kalóriamegvonás hatásait utánozzák, és lehetõvé teszik a hosszabb életet drasztikus diétázás nélkül is.