A Környezetvédelmi Világnap alkalmából nyílt fotókiállítás a Nyíregyházi Egyetem B épületének földszintjén Habarics Béla fotóiból „Szülőföldem szép határából” címmel. A kiállítást Baracsi Endre, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Közgyűlés alelnöke nyitotta meg. A természetfotók 2023. július végéig várják az érdeklődőket.
Habarics Béla így vall magáról és munkásságáról...
"Gyermekkoromat egy szatmári faluban, a Szamos közelében, a hajdani Ecsedi-láp szélén fekvő Porcsalmán töltöttem. Szüleim természet iránti tisztelete, édesapámmal tett kirándulásaink maradandó élményekkel gazdagítottak.
A fotózást középiskolás koromban kezdtem, akkoriban egy Zenit gép volt a társam a túrák során. Később a technika fejlődésével és a lehetőségeim bővülésével változott a fotós eszköztáram, azonban a fő mozgatóerő megmaradt: látni, megismerni és megismertetni a természeti környezet történéseit.
Régóta készítek képeket, azonban eleinte főként csak dokumentálás céljából rögzítettem a látottakat. Majd később egyre inkább az egyedi pillanatok, a szokatlan témák megörökítése volt a cél.
Biológia−környezetvédelem szakos középiskolai tanárként sokrétű szakmai képzettséget szereztem, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársaként pedig jól felkészült, nagy szakmai tapasztalatokkal rendelkező kollégáknak köszönhetően lehetőségem nyílt arra, hogy a jórészt elméleti tudásomat gyakorlati ismeretekkel bővítsem.
Ahogy Móricz Zsigmond a szatmári gyűjtőútjain faluimádattal ment a faluba, úgy munkám során nap mint nap „Szatmár−Bereg-imádattal” indulok utamra. Szerencsés vagyok, hogy egy természeti, tájképi és kultúrtörténeti értékekben rendkívül gazdag vidéken élek. A fotózásaim színtere, a Bereg−Szatmári-sík lenyűgöző változatosságot mutat. A folyóvölgyek, erdők, gyepek alkotta mozaikos tájszerkezet ritka fajoknak nyújt élőhelyet. A Kárpátok közelsége, a mikroklimatikus viszonyok különleges élőhelyek fennmaradásának kedveznek. Találkozhatunk itt vulkanikus hegyekkel, jégkorszaki lápokkal, töredékére zsugorodott, de még így is kiterjedt erdőségekkel, gyors sodrású folyóval, elhagyott medervonulatokkal és a legeltetéses állattartás emlékét őrző fás legelőkkel.
Térségünkben nincsenek nagy múltú fotókörök, szakmai műhelyek, ezért önerőből, saját tapasztalataim alapján fejlődtem. Később az internet segítségével lehetőségem nyílt a fényképeim megosztására, a hibák közös elemzésére, szakmai konzultációkra. Egy online-képzés keretében a hazai természetfotózás egyik kiemelkedő személyétől, Zsila Sándortól tanulhattam a fényképezés gyakorlati titkait és a kidolgozás technikai részleteit.
Biológia tanári hivatásom mindig fontos volt számomra, ezért a természeti értékek bemutatását, vidékünk változatos élőhelyeinek és ritka fajainak népszerűsítését elsődleges feladatomnak tekintem.
A fotózás számomra egyrészt kikapcsolódás, másrészt lehetőség arra, hogy a képek által előadások, diavetítések alkalmával, illetve publikációk révén másokkal is megismertessem hazánk egyik legszebb táját."
