Kihívások a művelődés és a felnőttképzés világában címmel rendezték meg a Debreceni Egyetemen a Durkó Mátyás Emlékkonferenciát, ahol hagyományosan átadták a Durkó Mátyás Emlékérmet is. A DE-BTK Művelődéstudományi és Humán Tudományok Tanszéke, a Magyar Tudományos Akadémia Andragógia Albizottsága és a Nemzeti Művelődési Intézet közösen dönt arról, hogy ezt a rangos díjat kinek ítéljék oda. 2024-ben Tóthné dr. Kerülő Judit, a Nyíregyházi Egyetem nyugalmazott oktatója vehette át ezt az elismerést.
Az életműdíj azoknak a művelődéskutatás területén tevékenykedő szakembereknek adományozható, akik olyan eredmények felmutatására képesek, amelyek segítik szakmájuk tudományos közéletbe, felsőoktatásba való integrációját és hozzájárulnak a tudományos utánpótlás fejlesztéséhez is. Dr. Kerülő Judittal az életműdíj kapcsán készítettünk interjút...
Kik azok a tanárok, kutatók, akik szakmai munkájában segítették, motiválták Önt?
Azon kevesek közé tartozom, akiket Durkó Mátyás még tanított a Debreceni Egyetemen. Rendkívül alapos és tudományos munkái révén nagy tekintélyű tanár volt. A Bessenyei György Tanárképző Főiskolán egykori főnökömet, Mankó Máriát említeném. Ő az a kiváló szakember, aki úgy a kutatásokat, mint az oktatást vagy a fiatal kollégák mentorálását komolyan vette. Neki köszönhetem, hogy tudományos pályára kerültem. Később Ferge Zsuzsa lett szakmai fejlődésem meghatározó egyénisége, aki a doktori értekezésem és a kandidátusi dolgozatom témavezetője volt. Zsuzsa a fokozat megszerzése után is folyamatosan követte életemet, tanácsokkal segítette kutatói fejlődésem. A neveléstudomány területén Kozma Tamást emelném ki. Még most is folyamatosan arra ösztönöz engem, hogy kutassak, publikáljak, mert szerinte – és ezt azért jó hallani - túl fiatal vagyok ahhoz, hogy leálljak. Egy életműdíj szerinte nem azt jelenti, hogy itt kell abbahagyni.
Véleménye szerint mitől lehet valaki tanítványai szemében jó tanár, mester?
Nagyon lényeges a tudományos munka. Ezt fiatalként az ember nyűgként éli meg, de ahhoz, hogy hiteles legyen a hallgatók előtt, fontos, hogy végigmenjen a tudományos élet lépcsőfokain. A szó nemes értelmében vett tanárságot számomra nem az „átadom a tudást” felfogás jelenti, hanem hogy dolgozzunk együtt a hallgatókkal és segítsük őket. Minden szakdolgozatot úgy olvasok, hogy végigélem, első szakdolgozóként milyen hibákat követhettem el. Tehát egyfajta mentori szerep is kell hozzá, hogy az ember, ha nem is példakép, de talán jó tanár legyen.
Jövőre lesz ötven éves a kulturális szakemberképzés a nyíregyházi felsőoktatásban. Fél évszázad alatt a népművelő képzéstől a művelődésszervezésen és andragógián át eljutottunk a közösségszervezésig. Ön szerint a képzés végre megtalálta-e a helyét a felsőoktatásban?
Ennek a képzésnek az a sajátossága, hogy folyamatosan változik és ez a megújulás szerencsére mindig egyfajta tartalmi korszerűsítést is jelent. Az, hogy most a közösségszervezés került fókuszba, azt jelenti, most erre a típusú szakemberre van a kulturális szférának a leginkább szüksége. Amikor a „Kik azok az andragógusok” címmel írtam tanulmányt, azt vizsgáltam, hogy az a „vád”, amit a képzéssel kapcsolatban gyakran megfogalmaztak, nevezetesen, hogy túlságosan sokrétű, az inkább segítő vagy hátráltató tényező. Az derült ki, hogy ez az elhelyezkedést jelentősen megkönnyítheti. Tehát az, hogy társadalomismereti alapokkal indulunk, majd a kulturális élet széles spektrumát ismertetjük meg a hallgatókkal, ez azt is jelenti, hogy több lábon állásra készítjük fel őket, ami jól jöhet a munkaerőpiacon.
Egyetért-e azzal, hogy az első diploma alapjaiban határozza meg az egyén szakmai tevékenységét, későbbi életét?
Az első diploma olyan „szemüveg”, ami az ember látásmódját határozza meg, mert egy jó képzés egy új szemléletet ad. Mindig arra törekedtem, hogy egyfajta problémaérzékenységet, problémamegoldási alternatívát sajátítsanak el hallgatóink. Akit tanítottam, az tudja, hogy a szociológiai, demográfiai ismeretek fontos részét alkották képzéseinknek. Ha egy kulturális szakember elkerül egy településre, első dolga az kell, hogy legyen, hogy megismerje azt a környezetet, ahol dolgozni fog. Ehhez nélkülözhetetlenek ezek a kurzusok. Mi hozzásegítjük az alapok elsajátításához, a többit pedig már majd neki kell megszereznie.
Az egyetem falai most kicsit elcsendesedtek, túl vagyunk a diplomaosztón, ahol átvehették diplomájukat a Nyíregyházi Egyetem közösségszervező hallgatói. Mit tanácsolna a pályakezdő fiataloknak?
A pályakezdő szakemberek számára a kíváncsiság, a fejlődés igénye fontos kell, hogy legyen. Hangsúlyozom az élethosszig tartó tanulás jelentőségét, hiszen ma egy alapdiploma, ahogy a nevében is benne van, alapot, lehetőséget ad a további tanuláshoz. Kívánom, hogy most végzett hallgatóink munkájukban találják meg mindazokat az örömöket, amiket én megtaláltam hosszú tanári pályafutásom során.
(HD)