A német Der Spiegel szerint leáldozott a karórák korszaka. Állításuk szerint az Egyesült Államokban legtöbben a mobiltelefonjukról, vagy a kézi számítógépükrõl tudják meg a pontos idõt.
Úgy tûnik tehát, hogy a svájci óramesterek pakolhatnak, jobb esetben a rúgókat és csavarhúzóikat IC-kre, és forrasztópálcákra cserélhetik. Bár arról nincs információ, hogy a tradicionális szakma mesterei munka nélkül maradnak, de az biztos, hogy az óceánon túl már kevesen keresik a pontos idõt a csuklójukon.
A hamburgi lap internetes oldalán arról ír, hogy az amerikai óraipar forgalma egy év alatt 17 százalékkal csökkent, egy friss felmérés pedig kimutatta, hogy tíz amerikai közül mindössze egy hord órát a csuklóján, és a tizenéves korosztály kétharmada soha nem is viselt ilyen kelléket.
A karórák korszaka az elsõ világháború környékén kezdõdött, itt a frontokon szolgáló katonák jöttek rá a csuklóra szíjazható idõmérõ szerkezet praktikusságára. Az elterjedést viszont az autózás mindennapossá válása hozta meg, a sofõrök –szintén a praktikusság okából- egyre nagyobb körökben kezdték használni a „tiktakot”.
Aztán hihetetlen gyorsasággal terjedtek el kvarcórák, és a hagyományos mechanikus szerkezeteket egyre inkább kiszorították a versenybõl. Az európai ipar kissé megkésve reagált az amerikai tõkével létrejött kelet-ázsiai üzemek dömpingjére.
Az elsõ kvarcóra
Az elsõ kvarcórát 1934-ben Berlinben mutatták be. Napi hibája 0,1 másodperc volt. Az elsõ kvarcórák terjedelmes, szoba nagyságú berendezések voltak. Kvarcórával mutatták ki azt is, hogy Földünk nem forog egyenletesen.
Egyre inkább úgy tûnik viszont, hogy a jövõben nem a szokványos, egykoron mindennapinak számító órák lesznek a pontosság mérvadói. „Odaát” már egyre kevesebben használják, de ez a tendencia itthon is megfigyelhetõ, hogy a fiatalok a mobiltelefonjuk kijelzõjérõl tudják meg a pontos idõt.
Persze az óragyártók sem adják fel a küzdelmet. Egyre több apró, vagy nagyobb funkciót építenek be a szerkezetekbe, találhatunk a piacon GPS-sel, vagy éppen pulzusszámlálóval ellátott órákat.
A szakemberek egyébként kételkedve állnak az ilyen keresztezések mellé, sokuk véleménye az, hogy a folyamat már megállíthatatlan. Sokan a számológépes kvarcóra esetére emlékeztetnek, amelyhez a nyolcvanas években nagy reményeket fûztek a gyártók, de mégis bukás lett a vége.
A svájciak érdekében viszont fontos említeni, hogy a vagyont érõ luxusórák gyártóinak nincs félnivalójuk. Egy drága Rolexre mindig szükség lesz, hiszen az órák is státuszszimbólummá váltak.
(ej)